Magyar Ízek Vására - 2015 Húsvét

Elég gyakran meglátogatom a Magyar Ízek Vásárát. Finom dolgokat lehet enni, kóstolni, mindjárt a termelőktől. Szeretek elbeszélgetni is velük, mert akkor lehet igazán érezni, ha valaki szereti amit csinál. Ez most abban tért el a korábbi évektől, hogy ingyenes volt. Ami tetszett, de a hátulütője az volt, hogy a rendezvény kikerült a Millenáris parkjába. Sajnos ilyenkor még nincs olyan jó idő, hogy zavartalanul több órát eltölthessünk a szabadban. Bár a finom italok segítettek a melegedésben, az erős szél nem kedvezett a vásárnak. Viszont ki-ki sütött a nap, és akkor kellemes volt. Így szándékom ellenére nem tudtam mutogatni az új pólómat. :( Azért le lett fényképezve melegebb helyen.

Ez egy barátnős nap volt, ugyanis Kriszti barátnőmmel gyakran főzünk, sütünk együtt, és mindketten laktózosok vagyunk, így jó volt együtt bejárni a standokat.

	Először az Ízek a vadászházból standjánál cövekeltünk le. Itt főleg vaddisznóból készült pástétomokat lehetett kóstolni. Minden nagyon finom volt, de a legkülönlegesebbnek a narancsos-barackost találtam. Tudom, furán hangzik, de bízhatsz bennem, nagyon finom.
	A borok közül először gyümölcsborokkal találkoztunk. Psenyeczky Gyümölcsborok Házánál nagyon kedvesen kínáltak minket, és szinte mindenbe bele is kóstoltunk. Itt nem arra törekednek, hogy minél édesebb desszert borokat készítsenek, hanem igyekeznek megőrizni a gyümölcs eredeti zamatát. A fanyarabb birsalmától egészen az édes szilváig minden megtalálható volt náluk. Rosszat nem tudtunk inni, így nehéz kiválasztani, melyik is volt a legjobb.
	A Barcza pincészet standja nem messze állt. Először a Juhfarkat kóstoltuk, de a Borostyán meglepett minket. Édes bor, de nem túl édes. Elszopogattam volna egy üveggel is.
	Egy másik édes borral is találkoztunk. A Kései Pincze "Édes Laura" nevű borát ki kellett próbálnom, amint megláttam. Maga a bor a termelő első unokájáról van elnevezve. Úgy látszik, ebben hasonlít az ízlésünk, mert ha egyszer megszűnik a szingli státuszom, és lesz egy lányom, akkor Laurának szeretném elnevezni. Ez az édes bor pedig tökéletesen lett elnevezve, mert habár édesebb, mint a többi bor, amit próbáltam, mégis annyira itatta magát, hogy akár egy üveg is könnyen elfogyott volna.
	A Ghaurved mustárokat letámadtam, amint megláttam. Nagyon szeretem a mustárt, bár erőteljes íze miatt nem könnyű vele dolgozni. A magos mustárnak intenzív az íze. A mézes-fokhagymás sokkal selymesebb, bár azt nem látom a honlapjukon. Mustár kedvelőknek érdemes ellátogatni a Facebook oldalukra, mert több mustáros receptet is megosztottak.
	A Heit Családi Kisbirtok tormái igazi tormák. Az almás megtalálja az egyensúlyt a torma íze, és az alma savassága között. Kíválóan megfelel azoknak, akiket bánt az erősebb fajta. A céklás ennek pont az ellenkezője. Kriszti hamarabb kiért, így ő már kóstolta, bíztatott, hogy én is próbáljam ki. Na az csípett! Viszont ha éppen náthával küzdöttem volna, akkor ideális. Az orromat úgy kitisztította, hogy a hideg szél hatása egy pillanatra elmúlt.
	A következő stand még rárakott a csípősre egy lapáttal. A Chilion szószai a kevésbé csípőstől a nagyon de nagyon csípősig terjednek. Én csak a legenyhébbet kóstoltam. Kriszti bátor volt, és megkockáztatta a legdurvábbat. Utána kb. 5 percig azt néztük, túléli-e. Sikerült neki.